Prezentáció 1.
Általában a Plazma TV-k
A plazmaképernyôk mûködése egy korszerû, a közelmúltban kifejlesztett technológián alapul, amelyet eredetileg 1998-ban, a Nagano-i Téli Olimpiai Játékokra terveztek azért, hogy a sporteseményt még nagyobb képernyôkön mutassák be. Az addig jól bevált képcsöves készülékek a méretüket és súlyukat tekintve elérték saját határukat, ezért a fejlôdés a plazma-kijelzôk irányába haladt, az elegáns síkképernyôs televíziók formájában – a televíziózás XX. század végi forradalmát eredményezve. A plazma-TV-k esetében minden egyes képpont
(minden egyes pixel) három kicsi kamrából áll, amelyek a piros, a zöld és a kék alapszínekre vannak felosztva.
Ezek a kamrák két üvegtábla között vannak elhelyezve és egy speciális nemesgázkeverékkel vannak megtöltve. (A megfelelô szín megjelenését a hátsó üvegtábla foszforrétegének színe adja.) A kamrák elektródájára elektromos impulzust bocsátva, a gázkeverék plazmaállapotba kerül (innen adódik a technológia neve) és a benne felszabaduló megfelelô töltésû ionok a foszfor gerjesztése által fényt bocsátanak ki. Az ilymódon kigyújtott többmillió – saját fénnyel rendelkezô – pixel egy spontán, éles plazmaképet állít elô, ami se nem vibrál, se nem torzít.
